Rokon fotós

Adél és Péter éppen csak belekezdtek esküvőjük szervezésébe, amikor az egyik nagybácsi megtudván a nagy eseményt fel is ajánlotta, hogy majd ő fotózni fog az esküvőn. Az köztudott volt a rokonságban, hogy Béla bácsi szeret kirándulni, és a kirándulásairól sok-sok fényképpel szokott hazatérni. A fotók témája az erdő és annak legkülönbözőbb növényei, kis állatai, bogarai. Minden kirándulásra állványt is visz a fotózáshoz Béla bácsi, és a családi találkozókon alig lehet kibújni a fotók megtekintése alól. Adél és Péter elfogadta az ajánlatot, hiszen így meg lehet úszni az esküvő fotó költségét. Az esküvő napján szerettek volna beállított, vagy nevezzük kreatív fotókat is. Béla bácsi ennek nem örült, mert amíg a többi rokon vidáman iszogatott, beszélgetett, neki a fiatalokat kellett fotózni egy parkban. Adél és Péter szerette volna, ha néhány tanáccsal ellátja őket a fotós, de Béla bácsi megszokta, hogy a fák nem mozognak, csak vannak, és le lehet őket fotózni. A szertartások alatt csak Péternek tűnt fel, mások esküvőjén a fotósnak egy vaku szokott a fényképezőn lenni, de Béla bácsi a fényképező beépített vakuját használta.

A lagzin szinte egyáltalán nem készült kép róluk, hiszen a rokonok vidám társasága nagyobb vonzerőnek bizonyult, mint egész este azt nézni, mit érdemes lencsevégre kapni. Adélt és Pétert másnap érte a hidegzuhany. A beállított fotók mind egyformák lettek, a szertartásokon készült képeken mindenkinek vörös lett a szeme, és sötét lett az összes kép, a lagzin valamennyi érdekes pillanat megörökítetlen maradt.